Itt rögtön kívánsz hallani a nép előtt?
Vagy bemenjünk a palotába? Kész vagyok...
Oedipus
Mindannyiunk előtt szólj! E népért nagyobb
gond üli vállam, mint a saját lelkemért.
Kreon
Halld hát, amit az istentől hallottam én:
világos szókkal arra intett Phoebus úr
fertőzetet táplál magában ez a föld:
vessük ki, ne növeljük orvosságtalan!
Oedipus
Mily tisztulással? És minő fertőzet az?
Kreon
Száműzni kell valakit, vagy vérrel a vért
lemosni. A városra vér hozott vihart.
Oedipus
Ki az, akinek véres sorsát értheti?
Kreon
Uram, e föld régi vezére Láios
volt, mielőtt eljöttél kormányára te.
Oedipus
Tudom, hallottam... Látni sohse láttam őt.
Kreon
Nyilván hát ennek haláláról a parancs:
gyilkosait hogy bosszuló kéz érje el.
Oedipus
De hát hol vannak? Hol lehet föllelni ma
a régi bűnnek elmosódott nyomait?
Kreon
Úgy mondta, itt, miköztünk. Ki mit jól keres,
rájön — de elszalasztja, mire gondja nincs.
Oedipus
Itthon, vagy a mezőkön lett, vagy idegen
földön, gyilkos kéz áldozata Láios?
Kreon
Azt mondta, jóslatért megy idegenbe és
elment, de haza többet meg nem érkezett.
Oedipus
S nem látott semmit hírmondó vagy útitárs,
s mit megtudva biztos fonalunk lehet?
Kreon
Mind odaveszett, csak egy nem, aki elfutott
rémülten, s egy dologra emlékszik csupán.
Oedipus
Mi az? Egy dolog soknak a nyomára visz,
csak kis csücskénél foghassuk meg a reményt.
Kreon
Útonállók estek rá, mondja, és nem egy
kéz ölte meg, hanem többeknek ereje.
Oedipus
Útonállók? De hogyha föl nem bérelik
innen, ki adta volna erre a fejét?
Kreon
Mi is gondoltuk ezt, de halva Láios,
nem akadt bosszulója sok bajunk között.
Oedipus
S milyen baj gátolhatta, mikor a király
ilyen módon pusztult, az illő nyomozást?
Kreon
A színesdalu Szfinx vitt rá, hogy lábaink
elé nézzünk csak s ne kutassunk tünteket.
Oedipus
De én kutatni fogom őket újra most!
Méltán kivánja Pheobus és méltán te is,
hogy a halottért ezt a gondot fölvegyük.
S méltó, hogy ebben én is társatok legyek,
bosszút vevén e földért és az istenért.
Mert nem valami messzebb barátok miatt:
magam miatt irtom ki innen ezt a bűnt.
Akárki volt gyilkosa, könnyen meglehet,
hogy holnap engem öl meg ugyanaz a kéz.
Nekem használ, ha emlékéért harcolok.
Hát menjetek most, gyermekeim innen a
lépcsőkről, és vigyétek szét a lombokat,
egyőtök gyűjtse Kadmos népét majd ide:
mindent megteszek, és isten hírével itt
válik el, hogy győzünk-e majd, vagy elbukunk?
Pap
Oh, gyermekek, keljünk föl: hisz csupán azért
jöttünk ide, amit most íme megigér
Phoebus, mert ő küldötte ezt a jóslatot,
legyen megmentőnk és bajunkat oszlató!
(Valamennyien eltávoznak. A kar bevonul)
Kar
Óh, Zeus édes igéje, mi jót hozol a sok arannyal
tündöklő kincses Delphiből
Thébának? Remegek, szivem elszorul, elfagy a vérem:
légy orvosa, délosi Paean!
Félve lesem szavadat, ha mi most vagy a
forgatag éveken át később sorakozva beteljesül:
zengj csak, aranyragyogású Remény fia, isteni Szentszó!
Kezdve veled ma imánk, Zeus égi leánya, Athéna!
S földünk védője, Artemis,
égi hug! ó, aki ülsz a kerek piac ősmüvü trónján,
s te messzelövő nagy Apolló!
Hárman a végzetet oldani jöjjetek,
mint ahogy egykor eloltottátok a régi csapást, mikor
égve a városon át lobogott tüze — jertek el újra!
Jaj nekem!
ezer átok terhe nyom!
Küszködöm...
egész népem beteg...
S szabadítani nincsen az észnek
fegyvere. Meg se növelheti sarjait
e dús-hirü föld, s az anyák ki nem állják
a gyötrelmes
vajudásokat és belehalnak.
Egymás után
szállnak el ők, lobogóbban a lángnál,
mint röpülő madarak raja, szállnak el
az Estnek istenéhez.
Így veszik
ezerenként városunk.
Így hever
a földön szerteszét
a ragályszagu hulla siratlan.
Hitvesek, őszbe