az vad kerecsent megszelégyithetni,
Lám sebes solymot is kézre süvölthetni,
Pannak nehéz nem volt holdot elhitetni
Hogy égbül leszálljon, s kész légyen szeretni.
53.
De, o, én nyomorúlt bolond, mit csinálok?
Sisiphus kövével nagy hegyet hajgálok;
Azt tudom, kigyónál kegyelmet találok,
Azt tudom, örömre nagy bánatbul szállok.
54.
Szeret az Viola, de jaj, nem engemet!
Szereti Licaont, azt az hamis ebet,
Az ki meg nem győzhet semmivel engemet
Annak adja magát, szaggatván szüvemet.
55.
O, haragos Viola, én ellenségem!
Csak azt mondd meg igazán, kérlek, énnékem:
Licaon mivel győz, vagy tud győzni engem?
Mivel kérködhetik igazán ellenem?
56.
Musáknál laktam én, Apollót szolgáltam,
Versemmel mindenkor nagy fát mozdithattam;
És noha teveled szerencsétlen voltam,
Kegyetlenségednek tulajdonithattam.
57.
Versent verset Licaon ha mond énvelem,
Ugy jár, mint Marsias az Apollo ellen;
Hogyha penig akar versent futni velem,
Ugy jár, mint sok más is Atalanta ellen.
58.
Hogyha kételkedik ű az én erőmben,
Ugy jár, mint Acheolus Hercules ellen;
Változzék bár mindenné az én kezemben,
Nem lesz tágossága én erős öblemben.
59.
És noha ugy gyülölsz, mint sárkánt, engemet,
Nem vagyok én oly rút, hogy sértsem szemedet;
Mert nem régen láttam magam személyemet,
Az sebes Drávában minden termetemet.
60.
Ha engemet nem csal az én hamis képem,
Külömb Licaonnál én deli termetem.
O, hányszor kivánnak az szép Nymphák engem!
Hányszor csókot hánnak rám úton mentemben!
61.
Esküszöm te néked az szüz Diánára,
Esküszöm Cupidóra s az ű nyilára,
Hogy mint szalma lángon, ugy ég szép Berleba
Miattam; ugy égett és ég is heába.
62.
Én penig előtte, mint köd az szél előtt,
Mint te énelőttem, mint árnyék nap előtt,
Ugy futok és bujok szép szemei előtt;
Mégis én rút vagyok az te kedved előtt.
63.
Szállj le, szép Violám, mint harmat az égből,
Vetközzél le immár kegyetlenségedből,
Szállj az én kezemre, mint karvoly fölyhőből;
Szánd meg ezt az szegényt, kit gyülölsz szüvedből.
64.
Én sok mulatságot te néked találok,
Madarat vagy vadat, mindeneket találok;
Madárfogó hálócskát ollyat csinálok,
Hogy láthatatlanak lésznek cérnaszálok.
65.
Hogyha hosszu náddal halat csalni akarsz,
Abban is énnálam mesterséget találsz,
Nálam sikos angvillát, ha akarsz, foghatsz;
Egy szóval mind ugy lész, az mint meggondolhatsz
66.
Szállj le, szép Violám, és szeress engemet!
Néked otthon tartok két szép heuz kölyköt
Minap szerencsédre jártam az erdőket,
Anyjokat megöltem, megfogtam kölyköket.
67.
Ugy megszelédültek, hogy járnak utánnam;
Sok játszásokat nézni ugyan kivánom.
Sokan kérték tűlem, senkinek nem adom:
Néked, édes violám, azokat tartom.
68.
Esztelen, mit beszélsz, hányod panaszodat?
Mast is nem esméred-é bolond voltodat?
Gyülöli Viola te ajándékodat,
Gyülöli verseidet és temagadat.
69.
Az te dolgod nem más, csak panaszolkodjál,
Bánat közt, mint Scilla tengerben, aggódjál:
Neveld az vizeket könyvhullatásiddal,
Sürősits fölyhőket sok sohajtásiddal.”
70.
Igy végezé versét búsult szerelemben
Az ifiu vadász, és esék kétségben.
Az nevét nem irom ebben az könyvemben,
Mert az Diánátol tilalom van ebben.
71.
Ad jobbat az Isten! Megsárgúl az kalász,
Üdővel megvídul az megbusúlt vadász,
Valaha megfordúl az rút fekete gyász,
Kit gyülölsz, viola, kedvedben lészen az.
[II.] IDILIUM
1.
Kegyetlen, hová futsz? te árnyéknál könnyebb!
Miért meg nem hallgatsz, aspisnál süketebb!
Ah, ne légy mintegy kű s márvánnál keménnyebb!
Ne légy salamandra és jégnél hidegebb!
2.
Talám félsz, szüvemtől, hogy oly erőssen ég,
Ne olvadjon szüved, mely mint egy hideg jég.
Ne félj, szüvem tüzének mert vagyon oly vég:
Az én lelkem kivül senkiben ez nem ég.
3.
Talán félsz ijamtol, kit hordozok velem?
Cupido ija az, kiben nincs kegyelem.
Nyilamnak nincs hegye, nincs mérges szerelem
Ijamban, de vagyon csak tűled félelem.
4.
O, te nagy forgó szél, állits meg futását,
Az én gilicémnek tarts meg szaladását!
De félek, hogy te is nem éred futását,
Röpülni ereszti ha sebes sugárát.
5.
O, ne fuss előttem, szép Viola virág!
Nem erdei csuda vagyok, ki füvet rág;
Nem