akit
Imádok. Oh engedd meg gyermeki —
Báb-módra minden gondolatjaim’
Enyészni, és csak a Melinda édes
Nevével agyvelőm betölteni.
Melinda
S ő térdepel! – Bánk, Bánk emlékezek
Szavadra —
Ottó (felemelkedik).
Bánknak a szavára?
Melinda
Arra.
Midőn kezem’ megkérte, nem rogyott
Ő térdre —! szép se’ volt igen; de egy
Alphonsus, egy Caesar állott előttem.
“Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
Szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk
Igy szokta a szerelmes: aki itt
Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”
Ő mondta ezt, ámító! és bizony
Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.
(Egész bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis.)
TIZENEGYEDIK JELENET
Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,
hol a magát feltalálni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll
hátulról; végre szúrósan felszólal.
Gertrudis
Hogy sokszor oly hivatlan érkezik
Az ember! és – (indulattal) mi volt ez itt
Melinda?
Melinda (keserűn).
Édes – mulatság —!
Gertrudis
Nem reményleném!
Melinda
Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,
Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,
Hogy a bojóthi Melindának nem illik
Falun magányban lakni, mert nagyúrné,
S alkalmatosságot szerzél nekem
Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is —
Oh, mert hiszen Melinda együgyű!
(Szinte illetlenül elsiet.)
Gertrudis (ajkát harapva néz utána).
A kis majom harap (szünet). Negyed napig
Előmbe nem bocsájtatik.
(Járkál, végre az udvariakhoz szól.)
Magam
Fogok maradni. – (Azok elmennek.)
TIZENKETTEDIK JELENET
Gertrudis
Ottó! hát mi volt ez?
Ottó
Kedves királyi néném!
Gertrudis
Félre azzal!
Ottó
Ő – ő —
Gertrudis
Mi ő? mi ingerelte oly
Nagyon fel őtet?
Ottó
Szívem.
Gertrudis
Szíved?
Ottó
Az.
Gertrudis
Ottó!
Ottó
Mi lelt?
Gertrudis
Azt kérded, biborunk
Bemocskolója?
Ottó
Istenemre —!
Gertrudis
Mit?
Ottó
Tűrtesd magad —
Gertrudis
Ki vagy te? és ki én?
Az én anyám, s hazám Meránia
Szült téged? a nagy Berchtold vére így
Fajúlt el?
Ottó
Egyszer minden útakat
Számomra készíted – azután pedig meg —
Gyalázol!
Gertrudis
A célod nem; de a módjaid
Útálhatom. Magam készítek útat,
Mivel beteg testvérem megvidámítása
Volt késztetőm; nem tiltottam soha
Tőled szerelmet! Vidámság, öröm,
Minden csak a szolgálatodra volt;
S most fajtalan véred tilalmas úton
Melinda bírására csörgedez.
Itt áll ím a gyűlöltetett; s az a
Szép győzedelmes, kit meg kellett volna győzni,
Amott meg – útálván ezt, engem is
Kerűl.
Ottó
De hallgass meg!
Gertrudis
Meráni herceg —
Egy férfiú nem tud kifogni egy
Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis – egy
Asszony tud országok felett megállni.
Ottó
Na jó! tehát lemondok róla.
Gertrudis
Le —
Mondasz? s te tudhatnád azt tenni? úgy
Lelkemre mondom hát nem is szeretted.
Ottó
Szerettem, esküszöm: de most eszem
Szólt fel.
Gertrudis
Hazudsz! – Az a tűz, melyet a
Természet alkotott az asszonyok
Szemébe, oly sebesen elragad,
Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös
Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész
Elhallgat: ekkor már az észbe bízni
Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán
Buzgó imádság által oltani.
Ottó
De könnyeit tekintvén —
Gertrudis (elkomorodik).
Sír is!
(Keserűen