Holdtánc. Amy Blankenship

csőre töltve, hogy a hívatlan vendégek húsába marhassanak. A szája sarkában alig észrevehető, de szadista mosollyal nyugtázta magában az alkarjára erősített csontnyelű fapenge érintését.

      â€žAkkor ez a sok ember miért áll itt sorba?” - kérdezte Raven, de közben látta, hogy a vérjaguár írisze egy leheletnyivel aranyszínűbbé vált.

      Nick visszamosolygott, bár inkább hatott fogcsikorgató vicsorgásnak. „Ők előre lefoglalták a helyüket.”

      - Raven szemei egy pillanatra világosabbá váltak, mintha dühének tüze szűrődött volna át. Nick lesétált a lépcsőn az utcára úgy, hogy Raven és az emberek csoportja közé érkezzen, majd közel hajolt Raven füléhez.

      â€žLépj le! Most, vámpír!” – suttogta jéghideg, nyugodt hangon úgy, hogy közben a fapengéjű tőr hegyét Raven bordáinak nyomta úgy, hogy senki se lássa. „Ide nem fogsz bejutni.”

      - Nick visszalépett és kiegyenesedett, majd keresztbe fonta kezeit maga előtt úgy, hogy a lehető leggyorsabban tudjon döfni a tőrrel, ha a vámpír akár csak egyetlen rossz mozdulatot is tesz. „Sajnáljuk, uram, további szép estét!”

      - Raven újra elmosolyodott, ez alkalommal szinte már kellemesen: „Ó, az lesz, biztosra veszem!”

      Hátat fordított az ajtónak és elindult sétálva az utcán, kezeit fekete farmerjének zsebeibe csúsztatta és elkezdett egy baljós hangzatú dallamot fütyörészni. Amikor a vérjaguár a füléhez hajolt, látta mesterét beslisszanni mellettük egyenesen a klubba. Pedig már jó ideje nem is látta Kane-t. Tulajdonképpen hetek óta ez volt az első alkalom, hogy ’találkoztak’, bár többször is érezte magán mestere pillantását.

      Ami viszont meglepte Ravent, hogy Kane önszántából sétál be ellenséges területre. A mester elmesélte neki, hogyan temette el élve a vérjaguár-klán. Azon tűnődött, ezúttal mesterének vajon milyen terve lehet?

      â€™Egykoron csaló módon rád kenték a bűnüket, mesterem, de ezúttal teszek róla, hogy az ő kezükhez tapadjon a vér.’ - suttogta magának Raven egyfajta fogadalomként, mielőtt az árnyak közé olvadt volna. Tudta, hogy nem kell sokáig várnia. Még mindig érezte legutóbbi áldozata friss vérének szagát, ahogy a szellő vitte magával a Holdtánc felé.

      *****

      Kat végignézte, ahogy Chad és Jason kitámogatta pórul járt barátjukat a klubból... megbilincselve. Azt mondják, aki kíváncsi hamar megöregszik, de aki nem, az se marad fiatal... és egyébként is, tudnia kellett, mit terveznek a szerencsétlennel. Ha más nem, csak azért, hogy ennyi begerjedt pasi között ne ezen járjon az esze egész éjjel.

      Az egyik mellékajtón kilépve ügyesen az árnyak között maradva követte őket. Magasabb rendű érzékszerveinek köszönhetően nem igazán kellett a közelükbe mennie ahhoz, hogy kihallgassa őket.

      Chad és Jason a kocsija és a rendőrautó közé kényszerítette Trevort, hogy az ’áramjárta’ ex-udvarló ne tudjon visszamenni a klubba, problémáskodni Envyvel. Chad levette róla a bilincset, hisz tudta semmi nyomós érve nincs a letartóztatásához... hacsak Trevor meg nem támadja.

      â€žFogadni merek, te köhögted el neki, hogy itt leszek!” - morgott Jasonre. „Ne hidd, hogy nem vettem észre, hogy mennyire hegyezed rá a farkad. Kurvára tartsd magad tőle távol, megértetted, gyökérarcú?”

      Chad reflexből felpakolt és előkészült egy jobbkezes felütéssel, ahogy Jason fenyegető lépést tett felé. „Jason, innen átveszem. Miért nem mész inkább vissza és nézed meg, jól van-e Envy? Nem szeretném, ha kijönne, amíg Trevor itt van.”

      â€žNem tudod megakadályozni, hogy visszamenjek. Dolgozok!” - vetette oda meggondolatlanul.

      â€žHát persze, láttuk, hogy épp milyen ’keményítésen’ dolgoztál...” – Jason ütésre húzta maga mellé ökölbe szorított kezét, de Chad intő pillantására erőt vett magán, mert tudta mindenki jobban jár... mielőtt nem csak Trevor végzi ma éjjel bilincsben. Sarkon fordult és félvállról kegyelemdöfésként azért még megjegyezte: „Megtalálsz minket a tánctéren... egymásba fonódva...”

      Trevor meglendült, de Chad nekilökte a kocsinak. Chad meglepetésére Trevor sokkal jobb erőben volt, mint ő azt gondolta volna az alkata alapján, össze kellett szednie az erejét, hogy felülkerekedjen rajta. „Szóltam előre, hogy baszakodj a húgommal, és mondd el neki, ki is vagy te valójában és mi a valódi oka annak, hogy a klubokban lógsz. Baszki, azt gondolja rólad, hogy csak egy kis gazdag bunkó vagy. Ha le akarod nyűgözni, mondd el neki az igazat. Egyetlen dolog van, amivel nem állsz meg előtte, a hazudozás. Pláne, ha neki hazudoznak.”

      Ennek hallatán Kat tüzetesebben kezdte megnézni magának Trevort. Vajon mi lehet a dolgok hátterében?

      â€žPontosan tudod te is, hogy ha elmondtam volna neki, hogy titkos nyomozást végzek, akkor mindig arra gyanakodott volna, hogy csak felhasználom őt, hogy bejussak a klubokba.” - dörrent vissza rá Trevor, ahogy rendezte öltözékét, bár már nem tervezte, hogy visszamegy klubba. Ha használná valódi erejét, azzal megölné Chadet és nem lenne különb azoknál, mint akikre vadászik.

      Ezzel tudta fegyelmezni indulatait és visszafogni magát addig, amíg elcsitultak benne az állati ösztönök, de haragján nem tudta túltenni magát. „Egy kibaszott sokkoló, nem hiszem el!”

      â€žMegérdemelted, mert csak egy kis szánalmas, félrekúró exkandúr vagy. Látod, ez a jussod, amiért elhallgatod az igazságot. Szerintem mára tedd el magad, hacsak nem akarod egy másik bárban is ’keménykedni’. Mellesleg, a sokkoló még mindig Envynél van...” – gúnyolódott Chad. „Azt javaslom, hogy hagyd békén mára... vagy lehet, jobb lenne, ha végleg kilépnél az életéből, ha nem tudod vele rendezni a soraidat.”

      Trevor összeszorította a fogát, de végül inkább nem mondott semmit. Chad tudta, hogy úgyse tudja távol tartani a lánytól, de azt javasolni, hogy adjon egy kis időt, amíg leül a por... talán nem hülye ötlet.

      â€žRendben, de ez a hely” – mutatott a klubra – „nem biztonságos a húgodra nézve, és ezt te is tudod!” Feltépte kocsija ajtaját úgy, hogy Chadnek hátra kellett lépnie, hogy ne üsse szét a térdét. Miután becsapta maga mögött az ajtót, szinte azonnal elszáguldott füstölgő gumicsíkokat hagyva maga után.

      Trevor, amikor már olyan messze járt, hogy