a főnökeinél, hogy Jacknek alárendeljék az FBI többi egységét. A Benneth-csoport létrehozásában mindenki a konkurenciát látta, s bár az ötlet a CIA-tól jött, és több szolgálat is adott embert a csoportba, ennek ellenére ez nem a közös munkát erősítette, hanem csak az erőforrásokat porlasztotta. A megbeszélésről távozva Peter lesétált az épületben található menzára, evett valamit, majd kocsit kért és elindult a megbeszélt találkozóra.
Pontosan délután egy órakor Burt Wilson védelmi miniszterhelyettes megnyitotta a tanácskozást, és minden érdemi felvezetés vagy bemutatás nélkül átadta a szót Peternek, aki beszámolt a különleges nyomozócsoport felállításáról, az eddigi megállapításokról, és természetesen megemlítette Jack azon teóriáját, hogy a következő támadás szeptember 5-én hétfőn várható.
- Addig négy napunk van – állapította meg Wilson –, tudunk ennél többet?
- Sajnos nem – válaszolta Peter. – Benneth szerint nincs esélyünk arra, hogy ezt megakadályozzuk. Nincsenek hiteles adataink a merénylők valós motivációjáról, a bombaszakértő feltételezett kilététől eltekintve eddig senkit sem sikerült beazonosítani. Semmilyen mozgalomhoz, vallási csoporthoz vagy szektához nem tudjuk kapcsolni őket. Az eddigi támadások alapján azt lehet mondani, hogy bárhol Amerikában bekövetkezhet a hétfői merénylet.
- Valamit akkor is tennünk kell – harciaskodott Wilson –, az Elnök kifejezetten aggódik a nyomozás eddigi sikertelensége miatt: közeleg a választás, s bár ő már nem indul, a választás eredményét nagymértékben befolyásolhatja, hogy lesz-e addigra eredménye a nyomozásnak.
- Több ezer lehetséges célpont van – vélte az NCIS képviselője –, nem tudjuk biztosítani ezeket a helyszíneket, nem tilthatunk be minden közösségi rendezvényt.
- Koncentrálni kellene azokra a rendezvényekre, helyszínekre, melyek leginkább célpontok lehetnek a hétfői napon – javasolta egy hölgy az ONI-tól.
- Például? – nézett rá kérdően Wilson miniszterhelyettes.
- Kórházak, iskolák, repülőterek, pályaudvarok – válaszolta némi gondolkodás után az ONI képviselője.
- Miért pont ezek? Miért nem stadionok, bevásárlóközpont vagy színházak?
- Azt gondolom, hogy nagyobb tömeg hétfőn inkább ezeken a helyeken fordul elő – indokolta meg javaslatát az ONI elnökhelyettese.– És Hammersmith összefoglalójában az hangzott el, hogy minden eddigi támadásnál az áldozatok számának maximalizálása volt az egyik cél.
- Rendben – hagyta jóvá a javaslatot Wilson. – Kérem valamennyi szolgálat vezetőjét, hogy operatívan egyeztessenek egymás között: osszák meg erőforrásaikat, ne legyen egyetlen olyan jelentősebb kórház, iskola, repülőtér és pályaudvar az országban, amely nem kap kiemelt védelmet.
Peter úgy érezte: itt a lehetőség, hogy megossza véleményét a jelenlevőkkel.
- Miniszterhelyettes úr! – kezdte Peter – Rácsatlakozva az ön által imént elmondottakra, egyúttal javasolnám, hogy javítsuk az információáramlást, és az operatív együttműködést a szolgálatok között. Az az érzésem, hogy mindenki visszatartja a legfontosabb információit a többiektől. Sokkal eredményesebben haladna a nyomozás, ha az egyes szolgálatok nem a saját piti érdekeikre koncentrálnának, hanem a közös eredményre.
- Hammersmith, ezt az ostobaságot honnan veszi? – torkolta le a miniszterhelyettes. – Természetesen itt mindenki a közös cél érdekében dolgozik.
- Úgy vélem… – próbálkozott tovább Peter, de nem tudta folytatni a megkezdett mondatot.
- Maga csak ne véljen itt semmit – dühöngött Wilson. – Koncentráljon a munkájára, és szállítsa az elvárt eredményt mielőbb, ne a többiekkel foglalkozzon.
- Igenis, Uram! – semmisült meg Peter. Ő volt itt a legkisebb hal az asztal körül, és nem volt szokás ebben a társaságban, hogy ennyire alulról jöjjön egy kritikai megjegyzés. S bár az általa felvetett probléma mindenkinek a húsába vágott, természetesen senki sem szeretett volna nyíltan Peter pártjára állni. A központi költségvetésből az eredmények arányában osztották szét a tortaszeleteket a szolgálatok között. Az egyéni érdek fontosabb volt a csoporténál. Mindenkinek a saját szolgálatának jutó költségvetési forrás növelése volt a legfontosabb.
- Esetleg kommunikálhatnánk a lakosság felé, hogy lehetőség szerint a fokozott terrorveszély miatt kerüljék tömegrendezvények helyszíneit – javasolta a belbiztonsági minisztériumból a CGI képviselője.
- Nem szeretnék pánikot kelteni – szögezte le Wilson.
- Óvatosan kell fogalmazni, de elterelésnek is jó. Fokozottabb az ellenőrzés azokon a helyeken, amelyeket a kolléganő javasolt, ugyanakkor nagyobb a lakossági figyelem a tömegrendezvényeken, koncerteken, színházakban – védte javaslatát a CGI képviselője. – Tudom így is kevés az esély a támadás elhárítására, de talán csökkenthető annak súlyossága.
- Kockázatos játék – vélte a miniszterhelyettes –, ám legyen. Remélhetőleg jól jövünk ki belőle. Hölgyeim és Uraim, köszönöm megjelenésüket, találkozunk jövő héten, kedden legkésőbb.
Az emberek felálltak és elindultak a kijárat felé. A miniszterhelyettes ránézett Peterre: szemével jelezte, hogy várjon, ne menjen még ki a tárgyalószobából.
- Igaza volt – mondta Peternek, mikor már csak ketten voltak a szobában –, de nyíltan nem adhatok igazat önnek, a politika mindig fontosabb az igazságnál. Szurkolok Jack csapatának. Amúgy Jack hogy van?
- Most már alakul; nagyon rossz állapotban volt mikor megtaláltuk, de ahogy látom, sokat dolgozik azon, hogy ismét visszanyerje régi formáját.
- Helyes, tartsa rajta a szemét, nem szeretném még egyszer elveszteni őt.
- Bár a politika mindig is fontosabb lesz az igazságnál – vigyorgott kesernyésen Peter, s aztán szó nélkül kilépett az ajtón.
- Barom – mondta búcsúzóul Wilson, de hangja sokkal inkább volt baráti, mint bántó.
Jack csapata igyekezett minden idejét és erejét a munkára koncentrálni. Csak aludni, fürödni és ruhát váltani jártak haza. Nick ugyan felvetette, hogy teljesen költözzenek ide az FBI épületébe, de Jack elvetette az ötletet. Kiégés ellen kell némi változatosság, még ha az csak jelképes is. Márpedig szükség van arra, hogy minden nap 100%-on pörögjön az agyuk. Peterrel abban maradtak, hogy vasárnap délután négykor leülnek átbeszélni közösen az addigi eredményeket, s aztán együtt elmennek vacsorázni valahová.
- Nos? – kérdezte Peter, mikor vasárnap délután ismét találkozott Jack csapatával.
- Haladunk, és vannak kisebb eredményeink. Azonban ezek egyelőre inkább az alapteóriát erősítik, és nem visznek közelebb a megoldáshoz – válaszolta Jack.
- Néhány helyszín bizonyítéktárát már sikerült újra átvizsgálnunk, és ezekben az esetekben sikerült egyértelmű igazolást találni a fonott zöld-sárga zsinór jelenlétére – jelentette Morrison ügynök –, ami alátámasztja az események közti összefüggést, illetve Jack teóriáját arról, hogy a Nagy nevű bombakészítőnek lehet köze a történtekhez. Természetesen valamennyi helyszínen rögzített bizonyítékot újra vizsgálunk annak érdekében, hogy az események közötti összefüggést kétséget kizáróan igazolni tudjuk.
- Volt pár perc szabad időm és volt egy kósza gondolatom – kapcsolódott be a beszélgetésbe Helen Nicholson –, megnéztem a szeptember