Az apró gentry és a nép. Mikszath Kalman

háztájára. Mert olyan segéd-kutyaféle ő éjjel a Ráczné asszonyom portáján, a miért sokszor kijut neki egy kis meleg étel is… kivált mióta a kutya beteges s tulajdonképen ő volt helyette előléptetve a helyére.

      Hanem a mult heti esőzések alkalmával ott bent hált, s hogy, hogy nem, egy szép reggelen azon vette magát észre Ráczné asszonyom, hogy egy köcsög finom tejföle oda van. Épen köpülni akart délutánra.

      Hová lett, hová lett, keresi mindenki… hát uram fia egyszer csak észre veszik a falubeliek, hogy Szent Jánosnak tejfölös a szája.

      A bizony, csoda esett… A Szent Jánoska megette a Ráczné tejfölét. Váljék egészségére szegénykének.

      Tele lett a falu a nagy hirrel. Vén asszonyok oda zarándokolának a torkos szoborhoz s unisono konstatálták, hogy hiszen megéhezhetett már, kilenczven esztendő óta.

      Ebben azután az ájtatos Ráczné asszonyom is megnyugodott, kivált midőn este előkerült a Pakas és elbeszélte, hogy ő maga is hallotta mult éjszaka, milyen jóizüen csámcsogott Szent Jánoska.

      Csak a nótárius uram fogta fel a dolgot másképen s a szegény vén Pakast gyanusitotta a tejföl dologgal.

      S ki tudja, még talán ki is sült volna valami a kemény firtatásra, ha szerencsére oda nem vetődünk s el nem kérem Pakast modellnek Dörre számára.