esméred Melindát —
Biberach
Tán – igen.
Ottó
Szólj!
Biberach
Hm —! minden, ami a fehérszemélyek
Szív-büszkeségeinek hízelkedik,
Egyúttal az már tetszik is nekik.
Ők a legundokabb kirugdalódzót
Is még dicsőségesnek esmerik,
Ha benne egy kis rendkívül-való van.
Egy herceg – egy királyi néne – egy
Kereszt – arany lánc, mind egérfogók
Az asszonyokra nézve.
Ottó
S a derék
Bánk bán, Melindára?
Biberach
Férj, kit szeret.
Ottó
Elvesztem!
Biberach
Oh, dehogy! A férj se várjon
Az asszonyának szívétől soha
Többet, csak amit egy becsületes
Kalmártól: ez bármilyen szentül is fel —
Fogadja a kiválasztott jószáginak
A félretételét – mégis hazud —
Egész örömmel adja által a leg —
Elsőnek, aki értek többet ád.
Ottó
Mért könnyezett hát, hogy velem beszélt?
Biberach
Ez éppen a fő bökkenő! Uram,
Hidd el, hogy asszonyink ravaszabbak ily
Esetben, mint az ördög, amidőn
Az elragadni egy bűnöst törekszik.
Ottó
Oh, hát enyim Melinda!
Biberach
Nem hiszem.
Ottó
Nem?
Biberach
Mért akarsz elvenni egy szerencsét,
Melyet nem adhatsz vissza?
Ottó
Biberach!
Mi lesz hát ebből? hisz’ egyszer így,
Máskor pedig másképp szólsz —
Biberach
Mert sem a
Búdban, sem a szerencsédben soha
Ok lenni nem kivánok.
Ottó (felbosszankodván; megvetőleg).
Ostoba! (El.)
Biberach (egyedül).
A repkedő kicsinyke lelkek oly
Sokan donognak a világba’, mint
A szúnyogok; de vajjon hol van az
Az ember, aki abban elhitetné
Magát, hogy ő közikbe tartozik?
Sokszor derék, ha egy ily ostobát
Jól megzavarhat az ember, ámde úgy,
Hogy ő megént mást légyen kénytelen
Zavarni. Rajta csak kegyelmes Ottóm:
Ugorj! de Biberachod hátra áll.
S ilyen szegény egy ember? éspedig
Uralkodó ember! mégis kezében
A nénje szíve, akit egy nagy ország
Fél —! Tartományok hát csak machinák,
Amelyeket kis gyermek is megindít,
Ha félelem s reménység mindenik
Kereket helyén maradni kényszerít.
(Gondolkozik.)
Itthon vagyon tehát – Melinda a jel —
Jó, jó – — de csak vigyázva. Meglehet,
Bánkhoz szegődök. Ott van a haza,
Hol a haszon – s miért ne húzzam azt?
Hisz’ aminek meg kell történni, az
Anélkül is megtörténik. (Kitekint.)
Ha! más
Oldalra a palásttal Bíberach.
NYOLCADIK JELENET
Izidóra (sietve jön).
Ő volt az! Úgy-e ő —?
Biberach (vállat vonyít).
Kisasszony! én
Száraz reménnyel nem tudlak tovább
Éltetni.
Izidóra
Mit? – Leselkedő! ezért
Csaltad tehát ki titkomat —?
Biberach
Hisz’ Isten
Én nem vagyok – ha mást szeret.
Izidóra
Való
Tehát? Melinda —
Biberach
És te is tudod?
Izidóra
Ha mások észre vehetik, én legyek csak
Vak? – Bíberach, oh, szólj, tudná magát
Melinda elfelejteni?
Biberach
Talán. Hisz’ asszony.
Izidóra (dölyfösen).
Asszony? Te érzéketlen ember! és
Te is tudod közelről e nemet
Esmerni —
Biberach
Megtanultam, emberi
Elmém ezernyi baklövésivel.
Izidóra
Melinda e szerént —?
Biberach
Asszony.
Izidóra (méreggel).
S azok —?
Biberach
Az ördögökkel is elenyelgenének,
Ha nincsenek körülöttök férfiak. (Kitekint).
Jönnek! (A legnagyobb hidegséggel ott akarja hagyni.)
Izidóra (szemeit tenyerével elfedi).
Jaj a szemeknek, melyek ezt
Látják – jaj a szívnek, mely érezi! —
Oh Bíberach, ne hagyj el!
Biberach