ne ess utána Ottónak nagyon.
Sok férfiak – tudom magamról – az
Olyat, ki könnyű győzedelmet igér,
Azért se’ szívelik; de légyen a
Meghódítás nehéz, már akkor ők
Csak puszta büszkeségből is belé —
Szeretnek.
Izidóra (megsértetve).
Ah te szemtelen! (Elsiet.)
Biberach (könnyű vállvonyítással).
Szegényke!
(Szünet után.)
Kár ilyen csinos főért, hogy a
Velő hibáz belőle! Benne van
Szép két szem, amely hódítón beszél;
Szép ajkak, édesen beszéllenek;
És még egy elcsábíthatóan beszélő
Szajkói nyelv – és minden, ami csak
Beszélhet, azt beszéli, hogy:
Az ész hibázik, a fejecske kong. (Elkullog.)
KILENCEDIK JELENET
Melinda s Ottó belépnek
Melinda
Távozz!
Ottó
Melinda!
Melinda
Távozz, mondom!
Ottó
Egy
Szót csak, Melinda —!
Melinda
Édes Istenem,
Mi lett belőle! —
Ottó
Énbelőlem?
Melinda
Ál —
Orcádból, undok ember! oh szerelmes
Jó Istenem, be megcsalatkozék!
Ottó
Oh én is – én is megcsalatkozék!
Melinda
Kiben?
Ottó
Melindában. Midőn bejöttem ez
Országba – mindjárt a szemembe tűntél.
Egy szív után esenkedék, hogy e
Szívem’ felosszam. A sok udvari
Szívek között – bocsáss meg – a tied volt
Legegyügyübb, ártatlanabb, Melinda!
Melinda
Úgy, úgy! ezért kellett tehát nekem
Ide jönni és ezért nem ille Bánk
Bán hitvesének a magányba’ lakni?
Mert udvarunknak nagy szüksége volt
Tapasztalatlan együgyű szivekre. Oh
Ez fáj – kimondhatatlanúl.
Ottó
Midőn
Fülöp király ölettetése végett
Gyanúba jővén, szenvedésemet
Elbeszéltem, oly szerelmes érzés
Csillámla kedves könnyeidben —
Melinda
Jaj, jaj, tehát azon könnyeknek!
Ottó
Engedj
Meg! vak valék, mivel szerettem. Ottó
Többé nem az, ki volt. Ottó oda
Maradt Merániában: más terme itt
Már általad, Melinda. Akkoron
Levék teremtve, amidőn először
Megláttalak; mint gyertya által a
Világ lesz – úgy valék melletted, úgy
Követtelek; s levésemnek legelső
Pillanatában eltünt lételem.
Vétek-e ez?
Melinda
Oh én csak sírhatok!
Ottó
Melinda, kéméld könnyid záporát!
És mégis – esküszöm – drágák ezek
Előttem és vigasztalói meg —
Átkoztatott jövendőmnek —! (magában)
Helyessen
Mondád, ravasz kölyök!
Melinda
Sajnállak. – Oh
Herceg! Szerelmem által egy lehet
Csak boldog és szerencsés – az pedig
Bánk.
Ottó
Oh bizonnyal az ő – egy boldog ember!
(Sóhajtva, Melinda lecsüggő keze után hajol, s azt
hosszasan homlokához nyomja.)
TIZEDIK JELENET
Bánk (az ajtócskán ismét visszajön).
Vad indulat, mért kergetsz vissza ismét?
(Meglátván őket, tenyerét szemeire csapja.)
Oh véghetetlen, szent könyörületesség!
(Erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki, vissza az ajtón.)
Melinda
Ah oszlanak!
Ottó
Csak egy szót még, Melinda!
Melinda
Bocsáss!
Ottó (szavakat láttatik keresni).
Melinda! Oh mért kell nekem
Olyan nagyon szeretni, mint soha
Még nem szerethetett egy szív is! Oh
Mért kell nekem csak nyögni ott,
Hol minden érző szív megrészegedne
Örömébe’! – Mért hogy reményem, szerencsém
Vígságait haladja és szerelmem
Oly vágyakat nevelni kénytelen,
Melyek talán elmémtől fosztanak meg —!
(hevesen)
Lennél csak egyszer enyim Melinda, úgy
Az álmot útálnám, mivel szemed
Szememtől elvenné – a szelet, mert elragadná
Tőlem lehelleted’ – s a napvilágot,
Mert képedet csókolná tőlem el.
Eszelős szerelmem egy egészen új
Világot álmod őrültségiben,
Melynek csak Ottó a lakossa és —
Melinda.