rel="nofollow" href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Krisztus_m%C3%A1sodik_elj%C3%B6vetele">Krisztus második eljövetele azt jelenti, hogy maga a Föld alakul át egy új teremtéssé.
A tudósok csodálattal tekintenek arra, hogy – habár az általunk ismert Univerzumban nincs más példa rá – a Földön pontosan az élethez megfelelő körülmények léteznek. Számos tudós írt értekezést az univerzum tökéletesen összehangolt sajátosságairól. Sok kutatót a világegyetemi törvények szerkezeti rendje vezetett el az intelligens tervezés gondolatához.
Az emberi test a legkisebb részében is tökéletes szerkezet és egy egyedülálló tanulmány, hogy a legkevesebbet mondjuk róla. Működésének roppant bonyolultsága egy másik bizonyíték arra, hogy van Teremtő. A logika és a józan ész lehetetlennek tartja, hogy egy olyan bonyolult organizmus, mint az emberi szervezet, a maga irdatlan számú, bonyolultan kapcsolódó rendszerével és életműködésével a vak véletlen nyomán jött volna létre. A természeténél fogva igen értelmes és gondolkodó emberi elmét is a fizikai és kémiai erők véletlen szüleményének tartják. A fejlődéselméletnek, mely szerint az élet minden bonyolult formája egyszerű élő sejtekből fejlődött ki, míg az élő sejtek pedig élettelen anyagokból jöttek létre – nincs és nem is lehet tudományosan bebizonyított és hitelesített alapja, annak ellenére, hogy ezt az elméletet sokan vakon elfogadják.”
A Teremtő mind a mai napig létezik és nyomon követi az emberiség fejlődését. Erre egy egyszerű példa: a Földön a hím- és a nőnemű emberek aránya ~50-50%. A mai Föld lakossága kb. 7,5 milliárd és a fejletlen országok jóvoltából ez a szám exponenciálisan növekszik. Hogy lehet az, hogy ilyen emberszám mellett a hím- és nőnemű emberek aránya szinte nem változik? Érdekes kiegészítése ennek a gondolatnak, hogy a két utóbbi világégés (I. és II. világháború) után az élve született fiúgyermekek létszáma jelentősen meghaladta a nőneműekét. Ebből a példából mindenki eldöntheti, hogy ki is koordinálja a születéseket. Vagy vegyünk egy másik példát: az utolsó világégés (1945) után napjainkig olyan jelentős lakosságfogyást a Teremtő nem észlelt, mivel nem volt több, kontinensre kiterjedő háború. Mit tesz a Teremtő? A Föld éghajlati viszonyaiban változásokat kreál – tornádók, cunamik, gyors éghajlati változások, mint például az egyik nyári napon 30 °C fok, a másikon 5 °C fok. Mit eredményez ez? Mivel a Föld légköre zárt rendszerű, Bernoulli törvénye alapján, ha a hőmérséklet változik, ugyanolyan mértékben a légköri nyomás is változik. A napsütés vagy a hideg elől el lehet bújni, fel lehet öltözni, vagy le lehet vetkőzni, de a légköri nyomásváltozás elől nem lehet elbújni. Ez a nyomásváltozás hat az érrendszerünkre, és akinél ez már nem olyan stabil, annak megpattan az ere és agyvérzést kap stb. Tehát a Teremtő így is befolyást tud gyakorolni a lélekszámra.
„Kreacionista álláspont
A kreacionisták a teremtéstörténet szó szerinti értelmezését vallják, és a bibliai szöveghez ragaszkodva elutasítják a teista evolúcióelméletet. Álláspontjukat többek között az alábbi állításokkal indokolják:
A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten mindenhatóságával, hiszen, ha Övé minden hatalom, akkor képes egy pillanat alatt megteremteni a világegyetemet. Miért nyújtaná el nagyon hosszú korszakokon keresztül?”
Valójában nem tudhatjuk, hogy Isten vagy a Teremtő mindenható. Nem tudjuk, hogy milyen szerepet játszott a Világegyetem megteremtésében. Valószínű, hogy ő is része a Világegyetemnek, de a Világegyetem hamarabb kellett, hogy legyen, mint a Teremtő. Jelen esetben nem is lehet kérdés a Világegyetem létrehozása, mert itt a Földi élet kérdéseit kell boncolni. A mindenhatóság ebben a felvetésben nem helyénvaló. Isten az embert a Földön nem teremtette, hanem adaptálta. A Földi viszonyok közé hozott egy biológiai lényt, és próbálta azt itt lévő viszonyoknak megfeleltetni (adaptálni). Ez a megfeleltetés a mai nap is tart, és nem látjuk a végét. A mindenhatóságot jelen esetben úgy kell értelmezni, hogy az embert igenis a Teremtő teremtette, és senki más.
„A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten lényével. Ha a fejlődési folyamat célja a hasonlatosságára teremtett ember volt, akkor Isten bizonyosan nem várt volna a geológiai idő legvégéig, hogy személyiséget teremtsen. Nem lehetett közösségben kőzetekkel vagy tengerekkel, sőt a dinoszauruszokkal vagy a gliptodonokkal sem.”
Az időbeliséget ez a tény hogyan befolyásolta? Nem igazán van róla ismeretünk, de az biztos, hogy mindaddig, amíg a Teremtő úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a Földre nem lehet az emberi lényt telepíteni, addig nem is tette meg (dinoszauruszok kora).
„A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten mindentudásával. A fejlődéstörténet az evolucionista geológusok értelmezése szerint az ősmaradványok alapján tele van kihalással, torzszülöttekkel, a fejlődés zsákutcáival. Az evolúció lényege a véletlen mutáció, és nem a tudományos haladás.”
A Teremtő tudása is lehet véges, ez látszik az emberiség fejlődésében is. Az evolúció az ember vonatkozásában pedig jelen van. A Teremtőnek csak a születésre és a halálozásra van hatása. A kettő közötti időszakra, azaz az embernek az ivarérett egyeddé válására nincs befolyása. Ezt az időszakot nevezzük az emberi fejlődés evolúciójának. Hogy egy újszülöttből hegedűművész vagy segédmunkás lesz-e, ezt nem a Teremtő dönti el, hanem az ember génállománya. Ez pedig az anyától és az apától, azaz a vérvonalból öröklődik. Nem véletlen a Teremtő beavatkozása egyes emberek vagy embercsoportok esetében, többletismeretekkel való átadás tekintetében (Jézus Krisztus és az Apostolok), vagy a XX. sz.-i emancipációs folyamat, amelyről korábban már írtam.
„A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten szeretetével. A feltételezett fejlődés legjobb bizonyítékai az ősmaradványok, amelyek ékesen beszélnek a kegyetlen, viharokkal és földmozgásokkal, betegségekkel és éhínségekkel, a létért folytatott küzdelemmel és erőszakos halállal teli világról. A Biblia alapján a bűn és a vele járó átok megjelenése előtt a teremtés tökéletes volt, és nem léteztek ezek a dolgok.”
Az Isteni, vagy Teremtői szeretet értelmezhetetlen kategória. Egyetértek a kreacionista véleménnyel. A szeretet az embernek az a képessége, hogy objektív helyzeteket az érzelmeivel fogjon fel, és hozzon döntéseket a válaszra. A Bibliában az édeni helyzetet talán úgy lehet értelmezni, mint azt a normális emberi cselekedetet, hogy megoldok egy problémát, amely mindenkinek megfelelő lesz. De hát olyan helyzet nincs, amely mindenkinek megfelelő, ezért a Teremtő is tévútra vihette az ember megalkotását, amelynek egyik eredménye a vízözön is volt, tehát a Teremtő korrigált. Valóban itt Isteni szeretetről nem lehet beszélni, hiszen a teremtményeit pusztította el, akármilyenek is voltak.
„A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten céltudatosságával. Ha Isten célja az ember teremtése és megváltása volt – ahogyan a teista evolucionisták feltételezhetően hiszik –, érthetetlennek tűnik, hogy évmilliárdokat veszteget el céltalanul bukdácsoló fejlődéssel, mielőtt a lényegre tér.”
Nagyon