tartalmaznak. Ezek a nukleinsavak határozzák meg, hogy a faj milyen tulajdonságokat örökít át a következő nemzedékre.
Bár egy fajban egy bizonyos határig változások is történhetnek, ám legnagyobb részük a rekombinációnak (vagyis a gének átcsoportosulásának) eredménye, ami nem jelenti a szervezet génegységének valódi változását. A génekben néha igazi változás is létrejöhet, de ez egyáltalán nincs hatással egy bizonyos faj alaptulajdonságaira. Például a röntgensugarak vagy vegyszerek kárt tehetnek a génekben, s előidézhetnek benne némi változást, ám egyetlen ilyen változás sem olyan természetű, hogy egy fajt másik fajjá alakítana át.
Az állatok – néhány kivételével – egyetlen sejtből, a petesejtből fejlődnek ki. Ha megvizsgáljuk például egy közönséges tengeri sün petesejtjét, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy két részből – egy felsőből és egy alsóból – áll, amelyeket egy pigmentsor választ el. Ezeknek a részeknek a felépítése mindaddig nem látható, míg a petesejt meg nem termékenyül; ekkor ugyanis a sejthártyába ültetett szemcsék feloldódnak, s a belőlük felszabadult vegyi anyagok megindítják a fejlődést. Ezek a vegyi anyagok tulajdonképpen hormonok, amelyeket a sejtmagban lévő kromoszómák génjei ellenőriznek. Így az öröklődés törvényei szabják meg, milyen irányú lesz a fejlődés, hogy minden egyed „az ő neme szerint” alakuljon ki. A tengeri sün petesejtjéből csakis tengeri sün fejlődhet ki. Sohasem történt meg, hogy helyette tengeri csillag, vagy valami más jött volna létre.
Az evolúció modern szintetikus elméletében elfogadott mechanizmus a mutáció. A mutáció az öröklődő jelleg megváltozását jelenti. Ezt némely esetben a kromoszómákban levő gének átcsoportosulása eredményezi, leggyakrabban azonban a gének vegyi jellegének megváltozása okozza. Egy gén megváltozásával előidézett mutációra jó példa a közönséges muslica szemszínének megváltozása. A piros szemszínt „követelő” gén olyan vegyi transzformáción mehet át, hogy attól kezdve más árnyalattal – halványabb piros vagy barackszínnel – is megelégszik. A kísérletek tizenhat mutációját mutatták ki ennek az egyetlenegy génnek. De ne feledjük el, hogy ezek az átalakulások a muslica szervezetének csak egy parányi részére vonatkoznak. Nem ismeretes előttünk olyan nagymértékű mutáció, amely egy új fajt hozott volna létre.
A mutációk, általánosságban beszélve, nem hasznosak. Ehelyett legnagyobb részüket még károsnak is tekinthetjük, mivel a megváltozott szervezeteknek gyengül a létfenntartási képességük és így többségük kihal. Ez a természetes kiválogatódásnak nevezett folyamat valójában konzervatív tényező, amely az új szervezetek létrehozása helyett inkább az élet fennálló alakját óvja. A darwini fejlődéstől sokáig azt várták, hogy gyönyörűen összetett, környezetükhöz tökéletesen alkalmazkodó élő szervezeteket hoz létre. A jelszó a legéletrevalóbb fennmaradása volt. Nem törődtek azzal, hogy a mutációk mindig torzszülötteket hoznak létre, amelyek rövid időn belül kihalnak.
„Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. (Jób 12, 7-8)” A „Biblia” szerint senki nem mentegetőzhet, hogy nincs alkalma megismerni Isten hatalmát és fenségességét, mert ezek az isteni sajátosságok az ember számára világosan láthatók a természet világában. Ahogy figyelmesen körbe nézünk a teremtett világban, mindenhol a szemünkbe ötlenek.”
A kreacionisták a fenti véleményüket a meglévő tudományos ismeretekre támaszkodva, a kor ismereteit elfogadva hozták meg. Az ő álláspontjuk előremutató, a dogmáktól elszakadó ismereteken alapszik, amelyek a ma embere számára sokkal jobban emészthetőek, mint az eredeti Bibliában leírtak. Álláspontjuk tiszteletre méltó, és mindenképpen a haladást szolgálja, nem csak azért, mert ellentmond a Bibliában leírtaknak, hanem annak a jogos igénynek tesz eleget, hogy minden állítás annyit ér, amennyit bizonyítani tudunk. Egy negatív vonást azonban hordoz a fenti álláspontjuk. A kreacionisták szerint az evolúciót teljesen elvetik abban a tekintetben, hogy a Földön létező minden fajnak van egy kiinduló génalapja, amelyből csak azok az egyedek fejlődhetnek ki, járhatják be a Földi élet útját, majd semmivé válnak, amelyek az eredeti génbázist birtokolták. A nagy számok alapján ugyan igazuk van, azaz az elefánt génjeiből sohasem születik egér és viszont, de az azonos fajon belüli változások ma is jelen vannak a természetben. Sok példát lehetne említeni, és a kreacionisták a darwini mutáns-elmélettel bizonyítottnak tudják be ezt a kérdéskört.
Véleményem szerint a „génmanipuláció” a Teremtőtől nem volt távoleső eljáráskeresés. Csak gondoljunk bele azokba a vizsgálatokba, amelyek a kb. 50 000 évvel ezelőtti ember-leleleteket célozzák, és amelyek előtt a mai tudomány is érdeklődéssel áll. Az előember agytérfogata miért nőtt meg a kétszeresére nagyon rövid idő alatt? A darwinisták ezt az evolúciónak tudják be. A hiedelemben élőket ez a változás nem hatotta meg érdemlegesen, mert nem lehet olvasni erről tőlük semmit. A tudomány eredményeit elfogadók viszont érdekes párhuzamokat keresnek abban a tekintetben, hogy ez miért következhetett be. Arra szintén választ keresünk, hogy a Földön kb. 250 millió éve kihalt dinoszauruszok faja vajon miért tűnt el nagyon rövid idő alatt. Vagy vegyük a Bibliából is ismert vízözönt. A Teremtő kinyilatkozta (a Biblia szerint), hogy a Föld embere bűnös, ezért pusztulnia kell, csak néhány egyed vált méltóvá, hogy a tovább éljen. Ha az utóbbi két tényből egy következtetést vonok le, akkor egyszerű a dolgom: a Teremtő a teremtést nem egyik napról a másikra csinálta, hanem napjainkban is részesei vagyunk ennek a folyamatnak ugyanúgy, ahogy történt 250 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokkal. Rájött, hogy a dinoszauruszok létükkel megbontják a Föld egyensúlyát és az ő „ember” teremtményének ezek között a monstrumok között nem lesz élettere, tehát pusztulniuk kellett. A másik: az özönvíz előtt a Teremtő az emberrel kapcsolatos génváltoztatásokkal olyan torz „ember-szörnyeket” (lásd: mitológia, mondák stb.) eredményezett, amelyek nem töltötték be az „elvárt ember” szerepét, így pusztulniuk kellett. Természetesen a jól sikerült, „életképes” embercsoport fennmaradhatott, és folytathatta földi életét.
1.6.4 „Hatodik nap – Az ember megteremtése
Genezis – 1. rész
Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle
élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és
vadállatokat! Úgy is történt. Megalkotta Isten a különféle
vadállatokat, a különféle jószágokat, a különféle
csúszómászókat. és látta Isten, hogy ez jó. Akkor ezt
mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és
hasonlatosságunkra: uralkodjék a tenger halain, az ég
madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az
összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik.
Megteremtette Isten a maga képmására, Isten
képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette
őket. Azután megáldotta őket Isten és ezt mondta
nekik Isten: szaporodjatok, sokasodjatok,