hatalom birtokosai, és az aiónok mégis a Pleróma legesendőbb lakói. Hogy miért? Azért, mert saját, önálló személyiségük van, ami Jézuséval ellentétben nemcsak Fényt, de hiányt is tartalmaz. Ezért minden aiónt a társa egyensúlyoz ki: ami az egyikben nincs meg, a másik pótolja, hasonlóan a Jin-Jang kettősséghez. És ezt a tökéletesre hangolt, kényes egyensúlyt bontotta meg a legkülső aiónpár női tagja, Szophia.”
Nagyon bátran kijelenti a cikk írója, hogy az „aiónok testetlenek”, mintha észlelt volna már aiónt. Ha igen, akkor kíváncsi lennék, melyik érzékszervével észlelte. Hogy volt-e hatalmuk, erre senki nem tud választ kapni, legfeljebb fantáziál. Kritikaként fogalmazza meg, hogy „saját, önálló személyiségük van”, ami azt jelenti, hogy „énjük” nemcsak „Fényt, hanem hiányt is
tartalmaz”.
Nézzük meg a személyiség fogalmát: https://hu.wikipedia.org/wiki/Személyiség: „Különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze.”
Ez a meghatározás természetesen a Földi emberre vonatkozik, nem lehet automatikusan adaptálni más, az Univerzumban esetlegesen létező, a környezetüket formálni képes egyedekre! Tehát a cikk írójának valamilyen más szót kellett volna erre kitalálni, mert ez a szó nem ide tartozik!
Tehát az „aiónok fényből és hiányból” állnak. A fény világos! A hiány viszont úgy kerül egyensúlyi állapotba a gnosztikusok szerint, hogy van egy társ-aión, amely kiegészíti ezt a hiányt, így lesz teljes a kép! Feltenném a kérdést: ha az aión úgy válik teljessé, hogy párokat alkot, akkor megszűnik a hiány, plusz a fény, és ekkor már Istenek lesznek?
Nagyon is primitív gondolkodásra vall ez a megközelítés. Újra felmerül az inverzitás tudatos alkalmazása a cikkben. Mivel az emberek körében állítólag akkor vállnak eggyé, ha párban élnek, legalábbis a katolikus dogmák szerint, és a félreértések elkerülése érdekében hímnemű és nőnemű a párok egyedei. Mi ennek a vallási értelme?
A Szentháromság felállásából adódóan a Teremtő az ember Földi fejlődését csak úgy látta biztosítottnak, ha reprodukálja magát. Ehhez különnemű emberpárra van szükség, amilyen a Szentháromság felállása is. Bonyolítja a helyzetet, ahogy erről részletesen a következő fejezetekben írok, hogy az embernek az ivarérett kor eléréséhez Földi léptékben idő kell, és ahhoz is, hogy az utódot olyan kondícióba hozza, hogy felnőtté váljon (min. 20 év a modernkori társadalmakban). És megy a körforgás, ki tudja meddig.
Tehát a Szentháromság azért követendő, mert a Teremtő így látta biztosítottnak az emberiség fejlődését, de mivel az inverzitás ebben a cikkben nagyon hangsúlyos, ezért a Földi ember ahhoz, hogy a Teremtő akarata szerint (hormonok) ténykedjen, csak úgy képzelheti el a Teremtőjét, ha ugyanolyan felállásban él!
Ez a nézet szinte minden vallási dogmatikai nézet alapja, bárhova megyünk a Földön. Nem biztos, hogy így van, de a tudatlan emberekkel el lehet hitetni!
Azonban, mint minden emberi cselekedetben, itt is hiba csúszott az elméletbe, annak ellenére, hogy Istenek a végrehajtók! Lám-lám, egy nőnemű aión: „Szophia”.
Arra itt nem akarok külön kitérni, később ezzel az oldalával is foglalkozok, hogy a „rendszerhibát” ki okozta? Egy nő! Természetesen, aminek végső eredménye, hogy a római katolikus egyház a Szentháromságból kivette az Anyát, és helyére a lélek szót tette be. De ez csak az egyik oldala.
Folytatva a cikk értelmezését.
„Ő volt az, aki a Káosztól megszülte Jaldabaóth nevű fiát: egy démoni lényt, akit a gnosztikusok Jahvével azonosítottak. Innentől kezdve pedig elindult a tragikus folyamat, melynek során létrejött az anyagi világ, az Isten Országából származó, halhatatlan fénylelkeket pedig Jaldabaóth bosszúból romlandó testbe zárta – így születtek az élőlények és az ember.”
Először tekintsük át a cikk szerzője által használt „káosz” szó fogalmát:
„http://www.termeszetvilaga.hu/tv98/tv9809/kaosz.html:
A káosz szó használata önmagában félreértésekre adhat okot, hiszen mint látni fogjuk, hétköznapi és tudományos értelme nem egészen azonos. A görög szó eredeti jelentése üresség, semmi. Csak Arisztotelész munkássága nyomán veszi fel az összevisszaság jelentést. Érdekes megjegyezni még, hogy a Biblia magyar (és sok más nyelvű) fordításában a tohuvabohu (héberül: zűrzavar) az üresség értelemben jelenik meg (Genesis 1.2).
A káosznak a ’80-as évek óta elterjedt tudományos fogalma kapcsán először is azt kell leszögeznünk, hogy az nem egy pillanatnyi helyzetre, elrendezésre, állapotra vonatkozik, hanem az időbeli viselkedésre. Mivel bármilyen mennyiség időfejlődése általános értelemben mozgásnak tekinthető, a káosz ebben a modern szóhasználatban a mozgás, a dinamika jellegére utal. Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy a káosz elsősorban a velünk azonos léptékű (makroszkopikus) világ sajátos mozgásformája.”
Nagy valószínűséggel a cikk szerzője a „Káosz” szót az arisztotelészi értelemben használja. Az is fontos tény, hogy a gnosztikusok beállításától eltérően a „Káosz” nem csak negatív jelenség, hanem – és ez a lényeg –, objektív, tehát van! Kiemelendő, hogy magát a szót nagybetűvel írta. Nem tudok magyarázatot találni rá, miért, de valószínű, hogy a jelen helyzet indukálja a magyarázatot, miszerint egy aiónnal, „Szophia”-val való kapcsolatot kíván nyelvtani értelemben egyeztetni. Az, hogy miként tud egy aión (amint emlékszünk: a fénytől kezdve emberformájú angyalig minden létezési formája megvan) a Káosszal utódlétrehozási kapcsolatot létesíteni, ezt nem firtatom, mert a dogmatikában dívik Jézus Krisztus szeplőtelen fogantatásának elmélete, hát miért lenne az hihetőbb variáció?
Érdekesebb kérdés viszont, hogy „Szophia” hogyan szülhetett utódot. A szülés, mint a szaporodás végfolyamata, a Földi világ elevenszülő egyedeinek tulajdonsága, márpedig „Szophia” nem elevenszülő egyed, ilyen megnyilvánulási formáját a cikk nem taglalta. Honnan lehet tudni, hogy a megalkotott utód – „Jaldabaóth” – egy fiú, ráadásul egy gonosz, démoni lény? Mitől lett démoni lény? Az „anyja” egy Istentől származtatott aión, tehát pozitív tulajdonságokkal felruházott földönkívüli lény. A „Káosz” – ezt állítják be a gnosztikusok a hímnemű egyednek – üresség, semmi és zűrzavar szavakkal jellemezhető. Hogyan lesz ebből szexuális kapcsolat, végtermékként ráadásul egy démoni lény?
Viszont tevékenysége egyenesen meghökkentő: „Isten Országából származó halhatatlan fénylelkeket pedig Jaldabaóth bosszúból romlandó testbe zárta – így születtek az élőlények és az ember.”
Miért meghökkentő? Mert minden átmenet nélkül megtudjuk, hogy „Istennek van Országa”! Eddig tudtuk, hogy a nagy „semmiben” van Isten, akinek van három reinkarnációja, a Szentháromság, amely valójában maga az Isten, amelyek közül a Fiú elkezdte az aiónokat párosával gyártani, és ezután hirtelen lett egy Ország, ahol Isten lakik, amely eddig nem volt, természetesen a semmiben. Érdekes!
Azután kiderül, hogy ebben az „Országban” halhatatlan fénylelkek vannak, amely halhatatlanságról eddig nem tudtunk! Kérdésként merül fel, hogy kik ezek a fénylelkek? Eddig tudtunk az aiónokról, majd amikor „Szophia” „félrelépett” és megteremtették „Jaldabaóth”-t, hirtelen előteremtődtek a „fénylelkek”.
Most jön a cikk csúcspontja, mert kiderül, hogy az ember hogyan került a Földre. Nagyon egyszerűen: „Jaldabaóth bosszúból