hogy az égitesteket a korabeli népek istenségeknek tekintették, hiszen mindennap látták ezeket, és akár a jótékony, akár a káros hatásukat érzékelték. A Héber Bibliában Isten megfoghatatlan, láthatatlan. Vannak erre kijelölt személyek, a papok, „Isten földi helytartói”, legalábbis saját maguk szerint, akik hirdetik az egyszerű embernek azt az elméletet (igét), amit az egyszerű ember nem ért meg. Hogy ez jó volt-e az embereknek, vagy nem, a történelem igazolja vagy cáfolja. Nem véletlen, hogy a XX. sz. egyik nagy vívmánya volt több országban az állam és az egyház szétválasztása.
„A teremtéstörténet leírásának mítoszellenes szándéka is van: a világ, az égitestek, az állatok, a teremtmények nem méltók kultikus tiszteletre. Isten alkotásai…”
Ennek a megállapításnak van egy nagyon érdekes következménye: az állítás azt sugallja, hogy csak Isten méltó a kultikus tiszteletre. A különböző egyházak liturgiájában több olyan személy (pl. a katolikusoknál Szűz Mária, a reformátusoknál a néger szűz Mária vagy az apostolok stb.) található, akiket kultikusan tisztelnek. Ezek szerint ez a cselekedet bibliaellenes, vagy ők nem Isten teremtményei? A mítoszellenességet a Biblia csak azért tiltja, mert nem támogatja azt az érdekcsoportot, akik abból élnek, hogy csak Isten legyen az egyedüli, kultikusként.
„A földi élet energia- és fényforrása a napfény. Ez az élet fennmaradásának egyik alapfeltétele. Ezért teremt Isten világosságot mindjárt az első napon. Ott a világosságnak fordított héber szó:
Ha a fenn leírtakat kicsit cinikusan értelmezném, akkor Isten milyen képességekkel rendelkezett a Nap megteremtéséig? Sötétben ő sem látott semmit!
„Az élet működésének fontos folyamata a fotoszintézis, amely a napfény energiáját átalakítja kémiai energiává. Minden, a testünkben vagy az állatok testében lejátszódó energetikai folyamat esetén a növények fotoszintézise áll az energialánc elején. A fotoszintézis fölöttébb zseniális folyamat, melyet idáig egyetlen vegyész vagy rendszertechnikus sem tudott leutánozni. Minden kis fűcsomóban jelen van, Istennek ez a találmánya mégis rejtve marad számunkra.”
Érdekes megállapítást tesznek a kreacionisták! Elhangzik egy nagyon fontos szó: az „energialánc”. Eddig a Bibliából úgy tűnt, hogy az állatok és a növények Isten általi megteremtése minden ésszerű logikát nélkülöz. Megteremtette, tehát vannak. Miért? Mert az embernek azt a feladatot adta, hogy uralkodjanak felettük. Most kiderül, hogy van egy ún. energialánc. Ez már egy kicsit tudatosabb tudományos megközelítés, természettudományi ismeretet lehet felfedezni benne, bár lehet, hogy ez nem szándékos kijelentés. A későbbiek sajnos ezt az utóbbi tényt igazolják…
„Sok kételkedő állítja és tanítja, hogy az égitestek, a csillagok és a bolygók csak úgy a semmiből létrejöttek, anélkül, hogy Isten valamit is cselekedett volna. Itt nincs hely arra, hogy minden tudományos érvet felsoroljunk (lásd: ősrobbanás). Arra szeretnénk rámutatni, hogy pontosabb megfigyelési módszerek segítségével az utóbbi évtizedekben egyre több olyan felfedezést tettek, amelyek alapjaiban rázták meg az ősrobbanás-elméletet. A csillagászok között is nő azok száma, akik súlyos érveket hoznak fel az ősrobbanás elmélete ellen.”
Az égitestek és az Univerzum létrejöttének feltételeit a tudomány még kutatja. Egyértelműen kijelenteni, hogy Isten (földönkívüli) teremtette vagy Ősrobbanás következtében jött létre, elég merész megállapítás. Minden állítás annyit ér, amennyit tudományos ismeretek és törvényszerűségek felhasználásával bizonyítunk. Mivel a Biblia csak véleményt fogalmaz meg, semmivel nem bizonyítja állítása igazát, természetesen nem fogadható el, főleg ha azt az oldalát is vizsgáljuk, hogy a hiedelem ezt az állítását az emberek fejlődése területén mire használta!
„Tény, hogy az Univerzum csillagai nemcsak úgy kószálnak az űrben, hanem rendbe, galaxisokba tömörülnek. Az Univerzum pontosan azokkal a sajátságokkal rendelkezik, amelyek szükségesek az élet fennmaradásához. Háromféle magyarázatot adhatunk a világegyetemnek az effajta rendjére: természeti törvény, véletlen, vagy intelligens tervezés.
Az első rendszeres csillagászati megfigyelések az ókori Babilonban, Egyiptomban, Kínában és Közép-Amerikában történtek a Kr.e. 3. évezredben. Időmeghatározásra, naptárkészítésre és tájékozódásra szolgáltak. Általuk az akkori csillagászok olyan tudásra tettek szert, amellyel továbbá meg tudták határozni a napfogyatkozásokat és a bolygók helyzetét is.
A mai tudomány és gondolkodásunk számára az Univerzum kikutatása még nagyobb kihívást jelent. Milyen az Univerzum struktúrája? Milyen a térbeli szerkezete? Hol húzódnak a mindenség határai – ha egyáltalán léteznek? A világmindenség nyitott vagy zárt rendszer? A megválaszolatlan kérdéseket a végtelenségig folytathatnánk.
Mint minden tudományos kutatásra érvényes, a csillagászatra is vonatkozik, hogy a megismerésnek határai vannak, amelyeket a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudunk átlépni.”
A kreacionosták fenti véleményét az Univerzummal kapcsolatban elfogadom.
1.6.3 „Ötödik nap
Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek, élőlények,
nyüzsgéstől és repdessenek madarak a föld felett, az
égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy vízi állatokat,
a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és különféle
madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Aztán megáldotta
őket Isten: szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a
tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön. Így lett
este és lett reggel: ötödik nap.
– Móz 1: 20-23”
Kommentár: Isten sokféle élő szervezetet teremtett az ötödik napon. Nincs említés olyan közös ősről, amitől származott volna minden faj (evolúció).
Több mint egy század telt el azóta, hogy Johann Gregor Mendel biológus felfedezte az élőlények jellegének állandóságával kapcsolatos öröklési törvényeket. A 20. század elején a tudósok érdeklődése hamarosan új tudományággá, genetikává vagy örökléstanná fejlesztette ezeket a természeti törvényeket. Ma már számtalan tényét ismerjük az állat- és növényvilágban végbemenő öröklési folyamatoknak.
A teremtéstörténet azt írja, hogy Isten