A férfi és a nő. Mikula László

termodinamika második főtételének mondanak ellent. Ez azt mondja ki, hogy egy zárt rendszer állapota időben az egyensúly felé halad. Sokféle megfogalmazása létezik, Cox azt említette most, amely úgy szól, hogy az elszigetelt rendszer entrópiája maximális érték felé tart. Az entrópia egy zárt rendszeren belüli rendezetlenségi fokot mutatja.

      A termodinamika második törvénye kimondja: ahogy a használt energia szétoszlik, úgy növekszik a káosz – és extra energia hozzáadása nélkül a rendezetlenség felé tartó állapot visszafordíthatatlan. Kicsit egyszerűbben: az energia mindig elveszik, amikor felmelegítünk egy rendszert – legyen az egy mosógép vagy maga az Univerzum –, és ezt az energiát soha nem kapjuk vissza. Nagyon messzire vezethet ennek a kifejtése és a következmények felsorolása, de a minket most érdeklő kérdés, hogy mi köze ennek a szellemekhez?

      Mivel a szellemeket nem tudjuk megfogni, nem lehetnek valamilyen anyagból, tehát energiából épülnek fel. A szellemeknek azonban energiára lenne szükségük bármilyen tevékenységhez, például mozgáshoz, ijesztő hangok kiadásához, fénykibocsátáshoz. De ha az energia szétterül a rendszereken belül, lehetetlenség lenne fenntartani létezésüket bármilyen rövid időre is.

      A második szög a szellemek koporsójába az LHC-tól jön. Hiába létezik nagyon sok minden, amit nem látunk a Nagy Hadronütköztetővel, látjuk annak az útját, ahogy az energia szállítja sejtjeink információit. Ha tehát azt feltételezzük, hogy a szellemeket éltető energia nem valami teljesen új közeg, hanem még az életünkből származik, akkor ezeket a misztikus erő által irányított részecskéket észlelnie kellett volna a Nagy Hadronütköztetőnek.

      Ha tehát létezne valamilyen anyag (vagy energia), ami irányítja a testünket, mozgatja lábunkat, kezünket, akkor ennek az anyagnak kölcsönhatásba kellene lépnie a testünket felépítő részecskékkel. Mivel ezt számtalanszor mértük, vizsgáltuk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ilyen anyag vagy energiaforrás egyszerűen nem létezik. Cox szerint ez egyértelműen azt jelenti, hogy nincsenek szellemek.”

      Folytatva az 1.6.4-et:

      „Isten nem abban az értelemben alkotta tökéletesnek az embert – a „saját képére és hasonlatosságára” –, hogy utána már semmi dolga ne legyen önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása és meggyőződése is benne legyen. Isten teremthetett volna robotokat vagy bábfigurákat is, amelyek automatikusan végrehajtják akaratát. De Ő nem erőszakkal kikényszerített, természetellenes kapcsolatot akart, hanem olyan lényeket, akik önként szolgálják és szeretik Őt – és akiket Ő is szerethet. Ez a teremtmény megkapta a döntés hatalmát, a szabadság veszélyes ajándékát.”

      A kreacionisták nagyon jó úton járnak abban a tekintetben, hogy megtudjuk, a Teremtő mit is akart elérni az ember teremtésével. Milyen célt szánt az embernek a Földön?

      A Teremtő veszélyes játékba kezdett, amikor eldöntötte, hogy létrehozza a Földi élővilágot. Az élelmiszerlánc megalkotása nem okozott nagy problémát, bár itt is volt egy elcsúszás, amikor a dinoszauruszok világát megalkotta és rájött, hogy ide az ember nem fér bele, ezért elpusztította. A második melléfogása az ember fejlődésének félrecsúszása volt, ami után jött az özönvíz. Az emberi fejlődés további évezredei sem jelentettek sétagaloppot, amely arra utal, hogy a Teremtő nem győzte korrigálni azokat a tetteit (DNS-korrekciók), amikor türelmetlenségénél fogva egyes embereknek vagy embercsoportoknak többlettudást adott. Végül is itt van a mai ember, lassan 7,5 milliárd, és vajon mi a fejlődés következő módja? Tehát, hogy mi a Teremtő igazi szándéka az emberrel, sajnos nem tudjuk, de vélelmezhetjük. Az eddigi ok-okozati tények megismeréséből egy, lehet, hogy abszurdnak tűnő, de számomra elfogadható okozatot találtam.

      A Teremtő szerepvállalásai között az emberi utód létrehozása és világra jövetele, majd az emberi egyed távozása a Földi világból, halála, tekinthető, ahogy ezt a véleményemet már korábban bővebben kifejtettem, a Teremtő két fő feladataként. Jelen esetben arra szeretnék egy okfejtéssel magyarázatot adni, hogy miért a halál, mint az ember utolsó életszakasza válik a Teremtő számára feladattá, és tekinti saját maga által elvégzendőnek? A halál mechanizmusát igazán nem tudjuk. Többen meséltek arról, hogy kerültek már halálközeli állapotba és akkor mit észleltek, mit tapasztaltak, de az igazi halálból még senki sem tért vissza. (Bár a Krisztusról szóló elbeszélések ezt megpróbálják, azonban az ő esetében sem találkozott utána senki vele. Mindazok a leírások, amelyek Krisztus halála utáni megjelenéseit írják le, erősen érzelmi, emocionális tartalmúak! Ismerjük ezt az agyi stimulációt, amelynek eredményeként szinte megjelenik szerettünk vagy gyűlölt ellenségünk a halála után). A vallásoknak a hiedelem-elfogadási igyekezetükben itt van az egyik nagy hazugsága, hogy az ember halála után visszatér, azaz feltámadunk!

      A lényeg: a Teremtő maga dönti el, hogy mikor veszi el az embertől az életet! Ez, tudom, merész megállapítás, de igyekszem magyarázatot adni. A vallásoknak szinte mindegyike azt sugallja hívei felé, hogy az ember halála után egyes vallásoknál az égi Paradicsom, másoknál a mennyek (pokol) várja a földi emberek lelkét. Itt van az a momentum, amely számomra adott egy stimulációt, hogy elgondolkodjak ezen az évezredes elgondoláson, amit a vallás hirdet.

      Kis kitérő: mi is az emberi élet? Egy biológiai felépítésű halmaz szoftvere, amely a DNS- és hormonrendszerén keresztül megváltoztatja a Földi környezetet. És itt a lényege annak, hogy magyarázatot adjak arra, hogy a Teremtő miért vállalta feladatának a halál bekövetkeztetését. A Teremtőnek, bármilyen érdekesen hangzik is, szüksége van az emberre! Az okot nem tudom egzaktul megfogalmazni, de az okozatot igen, amit lehet inverzálni. Az okozat pedig az ember a maga valóságában és egy nagyon fontos jellemzőjében: hogy képes magát fejleszteni. A fejlődése lépcsőzetes, azaz az újszülöttnek nem kell mindent elölről megtanulni, mert beleszületik egy társadalmi környezetbe, amelyet a szülei biztosítanak, de erről a színvonalról képes tovább fejlődni, és ez a lényeg. Csak példaként nézzük meg a XVIII. sz.-i ember természettudományos felkészültségét, és nézzük meg egy XXI. sz.-i emberét. Nagyon látszik ez a különbség!

      Mindezekre az okfejtésekre azért volt szükség, hogy kitűnjön az a megállapításom, amely végül is az „okozat”. Tehát a Teremtő az ember halálával az emberben felhalmozódott tudást veszi magához. Számítástechnikai megközelítésben az ember agyából (hardwer) letölti (szoftver) mindazokat az ismereteket, tudást, amelyet élete során felhalmozott.

      Ezen a megállapításon lehet megdöbbenni, el lehet fogadni, de minden vélemény, amely megfogalmazódik és cáfolatként hangzik el, annyit ér, amennyi bizonyítékot mögé tudunk tenni. Persze tudom, hogy nekem lehet szegezni a kérdést: mivel bizonyítom állításom igazát? Amint már írtam, az „okozatot” lehet inverzálni. Azaz:

      1 Milyen algoritmus alapján következik be egy emberi egyednél a halál?

      2 Mi a magyarázata annak, hogy a Föld lakossága létszámában egyre csak növekszik, amely már kezdi veszélyeztetni a Földi élet egyensúlyát?

      3 Miért kaptak a Földi emberek a vallásokon keresztül olyan instrukciókat, hogy tartsák be a vonatkozó szabályokat (tízparancsolat stb.), és a túlvilági életed boldog lesz?

      4 Az emberek korukat tekintve miért ilyen nagy szórással halnak meg?

      Sorolhatnám az okokat, de a lényeg, hogy az emberi agy fejlődésének a lehető legjobb körülményeket igyekezett biztosítani a Teremtő. Az igazsághoz