Simon Péterrel halászatból éltek, és társai voltak Jakabnak és Jánosnak, Zebedeus fiainak.
139:2.1 (1550.4) Simon halász volt.
139:3.1 (1552.5) Jakab halász volt.
139:4.1 (1553.6) János halász volt.
139:5.4 (1556.4) Fülöp halász volt.
139:6.1 (1558.2) Nátániel több üzleti vállalkozásban társult már Fülöppel. Ő volt a legtanultabb a tizenkettek között.
139:7.1 (1559.5) Máté vámszedő volt. Ő azon apostolok egyike volt, aki sokat jegyzetelte Jézus mondásait. Tehát tudott írni!
139:8.2 (1561.2) Tamás előzőleg ács és kőfaragó volt, de később halász lett. A tizenkettek közül egyedül Tamásnak volt igazán elemző elméje; ő volt az apostoli csoport igazi tudósa.
139:10.1 (1563.2) Alfeus fiai, Jakab és Júdás a Kheresa közelében élő halász-ikerpár volt.
139:11.1 (1564.6) Zélóta Simon tüzes lázító volt és egyúttal olyan ember, aki sokat beszél meggondolatlanul. Kereskedőként dolgozott.
139:12.1 (1565.9) Karióti Júdás apja különféle üzleti vállalkozásaiban dolgozott. 139:12.2 (1566.1) Amikor Nátániel találkozott Júdással Tariceában, akkor ő éppen munkát keresett egy halszárító vállalkozásnál. 139:12.5 (1566.4) Júdás jó üzletember volt, ügyes pénzügyi szakértő.”
Az Urantia könyvből vett hivatkozások számomra fontosak, annak ellenére, hogy a valóságtartalmuk ugyanúgy megkérdőjelezhető, mint ennek a kornak számtalan, vélelmezett eseménye és az ezekről készült dokumentumok. A kiemelés elején a könyvet összeállító az apostolok képzettségét tekintve pozitív képet fest, amelyet tökéletesen leromból az apostolok egyedi jellemzéseiben. Hiszen, ha összegezzük, hogy a 12 apostol közül 8 fő halászattal foglalkozott, el lehet gondolni, hogy milyen szintű képzettség szükséges a halászati mesterség gyakorlására. A többi 4 apostol képzettsége az általuk gyakorolt szakmákból származó követelmények alapján elmondható, hogy a kor társadalmi, gazdasági körülményeivel tisztában voltak. Egyedül Máté volt az az apostol, aki a Jézus által elmondottakat írásban próbálta rögzíteni.
Összegezve: az apostolok kétséget nem keltve Jézus feltétlen hívei voltak, nagy figyelemmel hallgatták előadásait, de hogy ezekből mit tudtak megjegyezni, ez már kérdés. Szintén meg kell jegyeznem, hogy igazából nem értem Jézust, hogy miért ezeket az embereket választotta ki apostolainak, azaz az általa átadott információk továbbvivőinek? Az ő részéről állítólag elmondott ismeretek felfogásához, megértéséhez sokkal műveltebb emberekre lett volna szüksége, arról nem is beszélve, hogy elvárta távozása után, hogy ezeket „igeként” hirdessék! Ráadásul Jézus távozása után az általa átadott információk állítólag leírásra kerültek, de hogy ki írta le, amiket az apostolok evangéliumainak nevezünk, azt szintén nem tudjuk. Valójában hogy mennyi köze volt ennek a 12 apostolnak a nevükben megjelent és előkerült evangéliumokhoz és – valóságtartalmukat igenis megkérdőjelezve – a Jézus által elmondottakhoz, hát, azt hiszem, ez kérdés marad előttünk.
Így nem csoda, hogy az ugyanazon személytől, Jézustól származó információk milyen sokszínűen, néha teljesen ellentétes értelemben kerültek leírásra az apostolok által a kutatható evangéliumokban. Az a tény, amely arra utal, hogy ezek a tanítások titkosak voltak és csak egyes apostoloknak mondta el Jézus, enyhén nevetséges.
Jézus állítólagos titkos tanításai másrészről érdekes gondolatokat ébresztenek. Úgy állítja be a szerző Jézust, mint egy emberi tulajdonságokkal felruházott lényt. Miért is? Miből gondolja a szerző, hogy Jézus emberi lény volt, mikor számtalan cikkében különböző nem emberi tulajdonságokkal ruházta fel? Tehát birtokában volt az a gyarló emberi tulajdonság, hogy a saját hívei körében, azaz az apostolok, a tanítványai körében kiválasztott egyeseket, akiknek elmondott valamit, a többieknek meg nem mondta el? Ha Jézus valóban egy teremtői képességekkel felruházott valaki volt, akkor 12 ember, apostol, akiknek az volt a feladata, hogy Isten igéjét terjesszék, részben ki volt rekesztve az ismeretekből. Ez a megközelítés túl „emberi”.
Folytatva a cikk értelmezését:
„Ezzel szemben a Genezis viszont úgy ábrázolja, mintha az Úr csak egy világot teremtett volna, noha a héber misztikus tanrendszer, a Kabbala név szintén tud a multiverzumról.”
Az a történelmi helyzet, hogy egy dogmatikus „(https://hu.wikipedia.org/wiki/Dogma_fogalom: A dogma tágabb, köznyelvi értelemben bármely tudományos, politikai, társadalmi vagy más tétel, vélemény, elv, amelyet túlzott tekintély véd; amelyet vizsgálni, vitatni vagy kétségbe vonni nem szabad”.) misztérium mit írt le (Kabbala név szintén) vagy mit tekintett ismertnek, nem igazolása a multiverzum létezésének.
Folytatva a cikk értelmezését:
„Még a fentieknél is sokkal nagyobb azonban az a különbség, ami abszolút lehetetlenné teszi a gnosztikus és a bibliai teremtésmodell összeegyeztetését – mert ez a Teremtő kilétéről szól. Míg ugyanis az Ótestamentumban az egész Mindenség létrehozója egyedül és kizárólag Jahve, addig az apokrif keresztény világképben Isten, pontosabban az Ő teremtő megnyilvánulásai: Atya, Anya és Fiú. Az Ószövetség istene Jaldabaóth néven Krisztus titkos tanaiban is szerepel, ám csak mint az anyag és az anyagi világ megalkotója. A felsőbb, halhatatlan dimenziókhoz semmi köze nincs: ő csak egy alsóbb szintű teremtő, aki mindössze tudatlanságból és gőgből állítja, hogy ő hozta létre az egész Mindenséget.”
Nagyon kritikusan fogalmaz a szerző, elemezve az ótestamentumi és az apokrif dokumentumokat a teremtésmodellről! Ugyanis nem veszi figyelembe azt a létező tényt, hogy a 12 apostol ugyanazokat az ismereteket kapta Jézustól, kizárva azt az érthetetlen magyarázatot, hogy egyes apostoloknak szándékosan nem adott át információkat. Ha valaki elhatározza, hogy 12 embert abba a helyzetbe hoz, hogy nekik mindent elmond, amit tudniuk kell, akkor csak azért, mert a fellelt evangéliumok annyifajta módon írták le a Jézus által átadott információkat, ahányan voltak, valószínű, hogy Jézus nem volt képben azzal, hogy az emberek felfogóképessége erősen véges. Ebből adódik az ugyanazon témájú evangéliumok különbözősége, és nem azért, mert Jézus titkolózott volna!
Az is érdekes jellemzése a feltárt evangéliumoknak, hogy a cikk írója kiáll amellett, hogy az ótestamentumi Teremtő hibás megközelítés, ezzel szemben az igazi az apokrif dokumentumokban leledzik. Egy nagyon egyszerű kérdést vetek fel. Ha ilyen totálisan különbözőek az ótestamentumi teremtéstörténeti és az apokrif evangéliumok tartalma, akkor valamelyik hibádzik, mert Jézus valószínűleg csak egyféle variációt mondott el a jelenlevő apostoloknak, legfeljebb az ettől a variációtól eltérő tanítását félreértették, de egyébként honnan vették ezt a „téves” tanítást?
A Földi ember teremtésének jaldabaóthi értelmezését egy későbbi részben foglalom össze. Itt csak azt kívánom megjegyezni, ami érdeklődésre tarthat számot, hogy a cikk írója szerint vannak „főistenek” meg „alistenek”. Nem nevetséges ez egy kicsit? Honnan veszi bárki is a bátorságot, hogy a Teremtőket úgy rangsorolja, mint a Földön az embereket?
Folytatva a cikk értelmezését:
„Lássuk tehát, mit tanított a világ keletkezéséről Jézus Krisztus!
Kezdetben nem volt más, mint Isten, mindenek Atyja, a szent (Szellem), a láthatatlan, aki tiszta fényben van, amelyet a szem semmilyen fénye nem láthat meg. Ő olyan teljes és tökéletes, hogy nincs benne hiány, nincs szüksége semmire. Nem mondható róla az sem, hogy létezik, de az sem, hogy nem létezik, mert felette áll