összekapcsolódik az élet jelével, a lélegzettel. A bibliai emberkép az életet és a lélegzetet azonosítja, amelyet az Isten ad az embernek.
A föld porából való teremtettség és az élet lehelete együttesen azt jelentik, hogy az ember teljes egészében – testi, anyagi valósága és élete – az üdvözítő Isten teremtő tevékenységéből ered. Az ember teremtésének leírása ennek a hitigazságnak rendelődik alá. A szerző tudja, hogy az ember Isten akaratából ered, de hogy miként történt, azt csak kora ismeretének és vallási fogalmainak szintjén képes megjeleníteni. Ezért a bibliai elbeszélés nem dönti el az ember megjelenésének a módját a világban, ennek kiderítése a természettudomány feladata. Isten számtalan lehetőséget felhasználhatott az emberi valóság megteremtésére.”
A hiedelemmagyarázó fenn említett érvelésének a többségét elfogadom. Kicsit csodálkozom is rajta, mert ha ilyen gondolatok fogannak a hiedelemmagyarázóban, akkor miért nem veszi a bátorságot, és írja át a már korábban említett Bibliát a jelen kor ismereteire alapozva?
Néhány gondolatát azonban kicsit más szempontból tekinteném át, mint a hiedelemmagyarázó. Az első, hogy mi a különbség a hiedelem és a valóság között. Mert a szerző kijelenti, hogy „A bibliai szerző azt a hitigazságot tanítja, hogy az ember egészen az Isten teremtménye…”. Ez a kijelentés miért „hitigazság”? Ez a kijelentés az akkori kor emberének a véleménye az ember teremtésének körülményeiről. Tehát egyszóval: halvány fogalma nem volt arról, hogy hogyan került az ember a Földre, ezért kitalálta ezt a sztorit, hátha valaki beveszi.
Visszatérve a „hitigazság”-ra. Az ember teremtése nem hiedelem, hanem valóság. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hiedelem nem tartalmaz valóságot, hanem azt, hogy a hiedelem szándékosan abba az irányba tereli az ember teremtésének tényét, és olyan környezetet teremt, ami valótlan. Tehát ki lehet mondani, hogy a hiedelem a valótlanságok (ahogy a bevezetőben írtam) halmaza, és az emberi ismeretek hiányára támaszkodik! Szándékosan íródott, abban a tudatban, hogy egy olyan társadalmi szabályrendszert alkosson, amelyet mindenki elfogad, mert fél, és abban a szellemben éli le az életét.
Mindemellett fenntartás nélkül elfogadom és hiszem, hogy az ember a Teremtő teremtménye, akit nevezhetünk Istennek is.
Kategorikusan tagadom, hogy „Az ember teremtésének leírása tehát eleve teológiai természetű…”. Hogy lehet egy leírás teológia természetű? 2500 évvel ezelőtt íródott az ember őstörténete. Abban a korban így gondolta a bibliaíró. Teológiáról szó sem volt. A keresztény vallás 500 év múlva tekinti a sajátjának ezt a dokumentumot. Miért? Hogy megalkothassa a ma már 2000 év óta létező szervezetet, amelyet keresztény vallásnak nevezi magát! Tehát a Bibliának semmi köze a teológiához! A Bibliának a történelemhez van köze. A teológia nem tudományág, hanem egy szűk embercsoport érdekei szerinti viselkedés-elvárás (etika) ahhoz, hogy ez az embercsoport az érdekeit érvényesíteni tudja, és hogy a saját élete gondtalanul és jólétben teljen el, a többi ember gondolatainak a megfertőzésével.
Összegezve: az ember teremtésének leírója – a kor emberének az érdeklődését és kíváncsiságát kielégítve – kigondolt egy elképzelést, amelyet leírt – lehet, hogy megrendelésre –, és mi 2500 évvel utána még ebbe a miliőbe kívánjuk magunkat és utódainkat belegondolni.
A szerző egy nagyon fontos és számomra teljesen elfogadható megállapítást tesz: „Az életet Isten adja, és ő veszi vissza…”. Csak gondoljunk bele, hogy miként születik az ember? Mit tesz az ember (férfi és nő) ahhoz, hogy utód szülessen? Mit tesz a terhes nő annak érdekében, hogy milyen utód szülessen? És sorolhatnám. Erre a későbbiekben sokkal részletesebben szeretnék kitérni. Vagy mi befolyásolja, hogy meddig élünk? A hiedelemmagyarázó magyarázatát elfogadva: „Az életet Isten adja, és ő veszi vissza…”. Kicsit részletesebben: sem a férfinak, sem a nőnek nincs arra ráhatása, hogy utód jöjjön létre, azon kívül, hogy egy időben, egy helyen, ugyanabban a folyamatban kell részt venniük. Az újszülött megszületéséig a nőnek semmi mentális és érzelmi ráhatása nincs a benne fogant jövevényre. A születés is egy „elviselő-eltűrő” folyamat, amelyben a nőnek egy szerepe van: túlélni ezt a helyzetet. A halál ugyanúgy az ember számára szabályozatlan helyzet, amellyel nem tud mit kezdeni, mert nincs ráhatása. Tehát mind a születés, mind a halál az embertől távolálló, azaz a Teremtő akaratából megvalósuló élethelyzetek.
A hiedelemmagyarázó következő megállapítását, „A föld porából való teremtettség”-et komolytalannak tartom és nem akarok visszautalni arra, hogy mi motiválta a Föld őstörténetének íróit, hogy ilyen balgaságot leírjanak 2500 évvel ezelőtt is! Egy mentséget elfogadok: azok a mondabeli, a történelmet leíró, számunkra megmaradt írott anyagokban található leírások, melyekben az embert halála után elégetik, így porrá-hamuvá válik. Tehát „a teremtés is valami hasonló lehet”, gondolhatták a bibliaírók. A hullák égetése azonban sokkal praktikusabb okokra vezethető vissza; úgymint a járványok megelőzésének, vagy a sírok kirablásának és a halotti tetemek meggyalázásának elég gyakori valósága.
Az ember teremtésének talán legfontosabb megállapítását teszi a hiedelemmagyarázó abban a tekintetben, hogy: „Ezért a bibliai elbeszélés nem dönti el az ember megjelenésének a módját a világban, ennek kiderítése a természettudomány feladata.” Ezzel a megállapítással nagyon súlyos helyzetet vázol fel az író, és a korai keresztények nagy mellékfogásának lehet tekinteni, hogy egyáltalán ezt a Bibliát tekintik alapdokumentumuknak. Az előzőekben írtam, hogy a Földi ember születését és halálát a Teremtő koordinálja. A születés és a halál közötti időszakot „a bibliai elbeszélés nem dönti el az ember megjelenésének a módját”, viszont kivonja a Teremtő feladatai közül. Tehát az ember Földi élete csak a környezetétől és saját magától függ! Ez nagyon fontos megállapítás, mert akkor fel lehet tenni a következő kérdést: miért vannak a papok? Miért vannak az egyházak? Hiszen a Bibliában a Teremtőnek nincs feladata az ember Földi életének időszakára! Akkor mit is közvetítenek az egyházak és a papok az ember felé, miért írnak elő szabályokat a Teremtő nevében? Miért játsszák el a Teremtő Földi helytartójának szerepét a Földön, ha nem az ember szellemi és fizikai félrevezetése és kizsákmányolása miatt? Tehát maga nyilatkozza ki, hogy ideje új alapokra helyezni azt az alapdokumentumot, a Bibliát, amelyet a hiedelem elfogad, és tartalmát naponta hivatkozza meg a hiedelemben hívő emberek számára.
1.4.1.2 „Az asszony teremtése
A bibliai elbeszélés az ember segítőtársának, az asszonynak a teremtésével is foglakozik (Ter. 2,18-24). Az asszony teremtésével összefüggésben – tehát a fő témához rendelve – a bibliai elbeszélés (Ter. 2,18-20) előbb elmondja az állatok teremtését is, hogy jobban érthetővé tegye a férfi és a nő kapcsolatát: Isten azért teremti az állatokat, hogy segítőtársat találjon az embernek. Logikusan az következne, hogy az állatok teremtését már korábban, az ember környezetének megteremtésénél el kellett volna mondani. Van művelésre alkalmas föld, létezik a növényvilág, a földet megművelő ember, de nincs állatvilág, amely pedig hozzátartozna a világhoz. A létrendben az állatvilág létezése független az ember társas igényétől. A szerző azonban teológiai érdeklődésének megfelelően mégis más összefüggésbe helyezi Isten teremtő tevékenységének ezt a lépését.
A két nem lényegi rokonságát az alapozza meg, hogy a nő a férfi élő valóságából teremtetett. Nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy miért a bordából teremtette Isten az első asszonyt. Talán a bordából teremtés fejezi ki a legalkalmasabban a két nem Istentől szándékolt, egymást kiegészítő valóságát („aki